Az őszinteség éjszakája; Q 5900

- 34 ha attól tartanának, hogyha beszélnek Ferenc: /feszült érdeklődéssel/ elárulják magukat. Kelemen: Igen. Mária asszony legtöbbszór az ablaknál ül, órákon át a hegeket nézi, a kanyargó utat. /kis szünet/ Egyszer irni láttam. Ferenc: /elgondolkozva hallgatja/ Kelemen: Péter ur az ellentéte. Szinte meg sem áll egész nap. Végigmegy napjában többször is a házon. Azután ki a kertbe, az útra. Az arca mindig komor és gyanakvó. Bocsánat, nem pletykálkodni akarok. Ferenc: Ismerem magát Kelemen. Igaza van. Csak akkor segíthetek, ha mindent elmond. / Kelemen: Már többször láttam, amint ajtók mögött hallgatódzott. A saját házában, uram! Ferenc: Bizony, ez elég különös. Kelemen: Oly halkam jár, nem halljuk, amikor jön. Hirtelen felbukkan, hol itt, hol ott, váratlanul benyit a szobákba, fiirkészően naz ránk, aztán szó nélkül megfordul és elmegy. A kát kölyök, aki most kisegit nálunk, tréfát üz belőle. Hogy tarthatok igy rendet? Ferenc: Jól van, öreg barátom. Most már mindent tudok. Es talán sok mindent ertek. Megteszem, amit lehe t. /Kelemen el/ Mária: /előre jön. Arca nagyon megváltozott, van benne valami démoni/ ördög, hoj. a jelmezed?