Az őszinteség éjszakája; Q 5900

- 24 Ferenc: Péter: Ferenc : Péter: Ferenc : Péter: Ferenc: Péter: Ferenc : Péter: És Mária? Kedves volt. Hálás volt. Rettenetes, de most, ha visszanézek, mindig ez a szó jut az eszembe: szolgálatkész volt. Készségesen fizetett nekem mindazért, amit tőlem kapott. Csúnya dolgokat beszélsz. Az igazságot. Akkor persze azt hittem, szeret. Azért olyan odaadó. Lehetetlen. Képzelődsz. A többit tudod. Hazajö tünk. Ide költöztünk. Ez is az ő akarata volt. Azt hittea muló szeszély. De nem. Két hónappal ezelőtt észrevettem, hogy vár v lakit. Azóta pokolban ©lek. 0 is. Megérezte, hogy keresztülláttam rajta. Péter, te beteg vagy. Hallgass rám, az orvosodra. Meggyógyítalak. Mária az én betegségem. Örömem és betegségem. - /kis szûœ t után/ Egy ic eig nagyon nyugodt volt. De állandóan éreztem nyugalma mögött a feszültséget. A feszült várakozást. - /más hangon/ Rájöttem, hogy Mária egyedül utazott, /csodálkozva/ Hiszen vele voltál. De ő nem volt velem, ш csak kiserő voltam, árnyék, tárgy, utikalauz. Kéz, amely elébe szórta a világot, amely nem érdekelte, amelyben csak keresett valakit.