Az őszinteség éjszakája; Q 5900

- 1 I. felvonás. I. jelenet. / Amikor a függöny felmegy, a színpad sötét• Hirtelen kis sárga fény villan, pisztolydörrenés, egy asszony sikoltása hallatszik. - Azután élesen és váratlanul és csak egy pillanatra asszony arc válik ki fehéren a háttérből, a testet és a karosszéket, amelyben szinte fekszik, inkább csak sejteni letet, mint látni. Az egész kép azt a benyomást kelti, mintha merevszemii fehér arc fekete bársonyra lenne szegezve. / Hang: Szivén találta Azonnal meghalt. Másik hang: Hem akartam, nem rá lőttem, /zokogásba fullad/, hiszen mindennél jobban és mindig csak őt szerettem, ^n nem rá lőttem. Hang: De mégis őt találta, pontosan szivén találta. /a szin elsötetül/ Kórus: /halvány fényben csak a fejek látszanak tisztán/: Az örök kérdés. S van-e rá felelet? Miért, hogy rombol és épit az asszony bár öntudatlanul, zokog és nevet s könnye-mosólya életet ád és öl.