Az őszinteség éjszakája; Q 5900

- 16 /amint a szót kimondja, a lámpák pisiogása megszűnik, világos-ág önti el a szobát./ /csodálkozik/ Kimondta a szót, világosság Es Ion világosság. Varázslat ! A varázslat e házban megszokott dolog, /bókol Laurának/ Valóban, asszonyom, magából árad a fény. A szspszavu Ferenc, /ismeroen/ Különös ós izgató. /Joehoz, halkan, hirtelen féltékenységgel/ De hi eg, ugye, hideg ez a fény? /egy pillanatig nézi Laurát, elgondolkodva/ Lehet. A te egyéniséged, Laura, nem tűri a félhomályt. De áruld el, hogy csókolcs? Világosságban? Becsíptél? Becsíptem. De barátok közt vagyok, akik ezt bizonyára elnézik nekem. Bocsássatok meg. /hangot változtat/ Mi történt velünk? Még elsirjuk magunkat, meghatódva saját fontosságunktól. /felemeli poharát/ Igyunk! /mintha álomból ébrednének/ Helyes... kiváló ötlet kitűnő asszony. /isznak/ /feláll, tréfás ünnepélyességgel/ Hölgyeim ée I uraim! Ha még nem vettek volna észre, ez egy elvarázsolt kastély.