Csikorognak a szélkakasok; Q 5899

к - 2 Selibán: /félszegen, épp ezért hangosan/ Azt hittem, ez a lány... vert le valamit az előszobában. Ferenci Csendesebben, apám! Nem akarom, hogy felébredjenek. Selibán: Mi van veletek? Az anyád már el akart menni hozzátok, de nem engedtem ebben a bizonytalanságban. Egy telefont azért megereszthettél volna. « Ferenc: Nem voltam olyan helyzetben. ф /Hosszú csend./ Selibán: Nem? Ferenc: /a zsebében kotorász/ Ezt a gyógyszert majd szereztesse meg az öcsémmel. Sürgős. Ide teszem az asztalra, /később/ A másik felére ráirtam, hogy kinek a cimére adja le. Selibán: Jó, csak tedd oda. Ferenc: András? Selibán: Aedvetlenül/ A doktor úrról semmi hir. /később/ És ti... rendőrök, mit csináltok most? Ferenc: /hosszú szünet után/ Én már nem a rendőrség... kötelékében dolgozom, apám. Nem mondtam ezt? Nem tudta? Selibán: Nem. Kitol tudtam volna, ha te nem mondtad el? Ferenc: Pártmegbizatásból egy felülvizsgáló bizottság tagja lettem. Selibán: Hogy megint átéld az egészet? Jó ez neked, fiam? Ferenc: Nem megy anélkül, hogy ne "éljent* át. Selibán: Mindennek én vagyok az oka, fiam! Ha én akkor, negyvennégyben , mikor elvittek, nem lököm be a bombatölcsérbe azt a hekust, akkor most te... Ferenc: Hagyja ezt most, verje már ki a fejéből ezt a rögeszmét. /Hosszú szünet./ Selibán: Mi van, fiam? Mi lesz itt?