Csikorognak a szélkakasok; Q 5899

- 49 Erzsi: Lazarits: Erzsi: Lazarits: Erzsi: Lazarits: Selibán: Lazarits: Selibán: Erzsi: Lazarits: Nem éhes a bácsi? Nem vagyok éhes, mert nemrég étkeztem, de ha a doktor úr kabátzsebébe bedug egy szelet zsiroskenyeret, azt jól teszi, mert énszerintem a diák vele akarja amputáltatni a karját. Milyen diák?! Az egyik diák, akit a Rákóczi szobor mögül hoztunk ki a doktor úrral, miután az a vérfürdő volt a Parlament előtt, Nem tudja a nevét véletlenül? /szégyenkezve/ A nevek, különösen a vezetéknevek, nekem nem erősségem, kisasszony. Meg aztán én otthagytam a doktor urat az Irgalmasoknál, az utolsó forduló után, és a gyógyszersegéllyel visszamentem az ideiglenes kórházba. De hogy a ballonja át volt lyukgatva neki, mint a szita, és hogy szelid, piszeorrú gyerek volt, ennyit elmondhatok róla. /hirtelen támadt kíváncsisággal/ És maga hogyan látja a fejleményeket? Teljesen mindegy kérem, hogy én hogyan látom. Egyrészt mert az én felfogásom anyai neveltetésem folytán nem biztos, hogy helyes, másrészt a nép többsége úgysincs az én nézetemen, ez látnivaló. Épp ezért kár a szót fecsérelni rági feltartani ezzel magukat. /öngúnnyal/ Ráérek. Egyáltalában nem tart fel a munkámban. Tessék már átülni az asstal mellé, s maga is üljön le, apám. /átül az asztal mellé, kiegyenesíti a hátáig aztán Seli-