Csikorognak a szélkakasok; Q 5899

- 33 Hangok a sötétben: I. hang: A rendőrök nem járnak aj egyenrulá ban ! II. hang: Én kérem a Parlament anyagbeszerzője vagyok. I. hang: Maga se ávós? - III. hang: De, én az vagyok. Gépírónő vagyok a Belügyben, nem is tagadtam. De ne lökdössön! - IV. hang: Magén is látszik, hogy az. Az ávósoknak van ilyen bajusza. - V. hang: Ezt még megbánod gyerek, ha feljössz velem a tetőre! - I. hang: Átveszed az prséget, Selibán? - Imre: De el ne felejtsetek leváltani, mint tegnap! /А szin kivilágosodik./ Ócska korlát, egy ugrózsámoly, feltépett szőnyegek s egy eldöntött bordásfal van a pincében, mely kimustrált tornaszerek raktárának tűnik igy az első pillanatban. A falakon lévő feliratok és rajzok azonban az ostromidőkre, és az azt követő évekre engednek következtetni. LE A HÁZIURAKKAL! ÉLJENEK A PROLIK! és egy tréfás szénrajz is a kőfalon, mely egy pocakos, kutyafejű polgárt ábrázol keménykalappal, alatta: KUTYÁBÓL NEM LESZ SZALON. Mellettük, fölöttük pedig a SZERETLEK, ANNUSKA! egy átdöfött sziwel s egyéb, a szerelmi életre vonatkozó rajzokkal, arról tanúskodik, hogy a pincét titkos találkahelynek is használhatták időközben. Három férfi és egy sovány nő tartózkodik a helyiségben, és Imre vigyáz rájuk. A pincelé£cső vasajtaja előtt ül, mai lette a géppisztolya. Bőrkabátos: Nekem papirom van arról, hogy a Parlament anyagbeszerzője vagyok. Gépírónő: Hallgasson már el, senki se kíváncsi a naga nyavalygására!