Csikorognak a szélkakasok; Q 5899

- 18 Erzsit /az anyjához/ Feleljek neki, mama? m Selibánné: /nemet int/ Imre: /mellette érezve az anyját/ Mért akarsz te a "tanárnőn" lenni, amikor a nővérem vagy, mondd? Erzsi: Mert féltelek. Imre: Akkor miért nem igy beszélsz velem? Miért úgy, mint egy elkényeztetett munkásarisztokrata csemetével az iskoládban, akinek ha azt mondod: hallgass, téged a szüleid tartanak el, el is hallgat, mert nem csukták le a bátyját igazságtalanul, és mert érdeke, hogy semmi se változzék itt, főleg a jóléte ne. Erzsi: /megbotránkozva a sógornőjéhez/ Nem tudtam, hogy én ilyeneket mondok az iskolában. Mindenesetre ennyir

e opportunista szövegekre én nem emlékszem. De egyet azért ne felejts el, Kicsi, bár lehet, hogy ezt is opportunizmusnak fogod tartani: ha a papa akkor leköszön az állásáról vagy kilép a pártból, mint az általad bálványozott bátyád... Imre: Igenis, bálványozott ! Erzsi: ...akkor se Miklós, se én, se a doktor úr nem végezheti el az egyetemet, és persze te se lakhatsz most külön szobában egy rózsadombi villában... Kati: /hogy feloldja a feszültséget/ melynek a kerítése elé éppen most kanyarodott egy diplomáciai kocsi, /hátranéz/ Továbbment. Erzsi: Ne légy te kérlelhetetlen, öcsém, mások helyett. Imre: önmagáér

t Gazsó "elvtárs" is tudott 'kérlelhetetlen" lenni, elhiszed?