Csikorognak a szélkakasok; Q 5899

- 9 Kati: És az olyan férfiakkal mit csinálnak? Hazaküldik? ! Gáthyné: Biztatnád /nevetve/ levélben? Kati: Aihúzza a feneke alól a kispárnát és Gáthyné felé dobja/ Gáthyné: Menj egyet túrázni, ha ilyen dilis vagy. /visszateszi a kagylót a helyére/ Ezek szerint mégse hibás a telefonom. Rosszal tette le а kagylót, mielőtt lelépett. Kati: Nyitva a határ? Gáthyné: Hát persze. Kati: /felsóhajt/ Gáthyné: Gyere le velem kicsit csavarogni, mert én is majd megfulladok unalmamban. Meglátod, jót tesz neked, /fölnéz a plafonra/ Alig fuj a szél, de ez a vacak úgy csikorog, h®gy belefájdul tőle a fogam. Kati: Hova menjünk? Gáthyné: Mindegy, akárhová. Az emberek most olyan kedvesek egymáshoz, hogy nem is hiszed. A férfiakról nem is beszélve, hogy azok milyen udvariasak most. Erzsi: /az egyetlen Selibán lány lép be egy kopott nagy bőrönddel a kezében. 30 körüli, sovány, ideges alkatú nő, nagy, okos, szürke szeme van. A beszédén, fogalmazásán és a maga^tartásán érződik, hogy fiuk között nevelődött, hogy elsősorban filözófia-szakos tanár, és hogy a nőket nemcsak egyenrangunak, de okosabbaknak is tartja a férfiaknál./ Nem s zámitottatok rám, ugye? Kati: Nagyon örülök, hogy hazajöttél. Legalább lesz egy szövetségesem. Jól tetted, hogy otthagytad a férjed. Erzsi: /mosolyogva/ Úgyse látom sose. Éjjel-nappal a klinikán van. Gáthyné: /őszinte irigységgel/ Jó nektek,hogy ilygn sokan vagytok.