Csikorognak a szélkakasok; Q 5899

- 6 Selibánné: Boris: Kati: Boris: Kati: Selibánné: Kati: Selibán: Kati: Selibán: s a járásán látszik, hogy tornatanárnő ; abban a gimnáziumban, ahol a sógornője, Erzsi, filozófiát és magyart tanit/ Beszélj értelmesen. Csendesen benyitott hozzám este és az ágyam alá csúsztatta a géppisztolyát. Mikor észrevettem és rászóltam, akkor gyanusitott meg azzal, hogy én /sirva/ szerelmes vagyok a doktor úrba. Pedig én nem is akartam elárulni Eléna mamának, nem is árulom el, ha nem mondja ezt rólam, meg a doktor úrról. /sirva/ Engem mindenki piszkál ebben a házban, /a lépcső tetejéről/ És a ruhádat ki rakja el utánad, ha széthagyod? A nagyságát nem kérdeztem. /lejjebb jön a lépcsőkanyarig/ Ha még egyszer lenagyságázol engem, istenemre a fejedre rázom a rongyszőnyeget. /Selibánnéhoz, nagy hangerővel/ Ugyanolyan proli vagyok, mint ő, de úgy nagyságáz a házban, mint egy kofa. Pedig ha előbb kelek, éppúgy odakészitem neki a reggelit, mint ő nagykegyesen énnekem. És tudja, miért, mama? Mert féltékeny rám ez a kis ostoba. Igen, igen, féltékeny rám. /Borishoz/ Tudod, hány szeretője van a doktor úrnak? Tizenhárom. Ahány fodor volt a szoknyádon. /szigorúan/ Türtőztesd magad, Kati. Tovább már nem türtőztetem, akármilyen kedvence is magának, /félig bepamacsoiott arccal / Nincs egy borotvapengéd, lányom? Nem maradt Miklóstól véletlenül? Hallotta ezt, papa? Méghogy ő nem kérdezett engem! Minden szavadat tisztán hallottam. Megpézed azt a pengét, vagy nem? a'