Erdőtűz; Q 5898

Drdotiîz, 36 Báskay « /ézedi össze az Írásokat./ Liért nem ez a gaz deák jön érte? Évai Resteili ©agát kegyetlenül, -v'ckcyi Hát ebben igaza ia van, Lég álmomban ict elkerü< t entern. Tessék leányom, /lîyujtja as iráoj,/ É3 lös Bűnöm, Evai Mzivoaen Gáspár bácoi, /Elszalad az Írásokkal./ Ráskayi Egy szép* história as vitéz Francis coral, írtam csak bal ezauael a most kinyomtatják, igaz csak az itteni András deák, de vágynák különb кезterek 1з Kassán, vagy Kolozsvárott, vagy ebreeenb n, mindegy, /üjra elbóbiskol./ TörökI /Megjelenik jobóról,/ Ráskayi /ïelriad./ Tüz az ersá'n. Hogy mondta az a zavarooott vénasszony? Kitárta mind a két karját? Igen, a tanitő kitárta mind a két karját, neki két karja volt, mindkettőről leégette a tüs a köteléket s a tanitő a máglyától szabadulva a, kit árt karral Imádkozva repült c.z é&nek, Igen, bizonnyal igy volt. Minden áldozat kitárt karral száll fel az égnek* s a máglya üezke, mint erdő ttlzóé, la pangva várja, hogy újra gyúljon. /Nehézkesen feláll, a terrosz oszlopaihoz megy, kinéz a tájra./ Ott к inn moot nincoenek lángok. /Megfordul, meglátja a törököt./ Te meg hOísy kerültél ide? Török« A jövőből jöttem, bár én is elmultam már, miként elmúlik ai idea, mi volt s mult az is, amiről áo históriát Irtom. Ráskayi Ki vagy te? Török« A nevem Keraálpasazádó a vitézi históriát irtára arról, hogy az ombortenger hulláma felkorbácsoltatván közel harc szelétől, elárasztotta e fö ciet. Háakay * A hm god icnerőo. Töröki Az igazi életed hangja. 3 talán rálsaerzs a képre, az áradás tengerére, ahol a halak helyét pajzsok és dárdák tölték s a lándzsák és alabárdok érehegyel ugy csillogtak, mint a tenger színére ugráló hala^ friss ezüstje. Ráskayi Miről beszélsz? Töröki Л s

serenes tien agyarok szerencsétlen királya trombiták é© tárogatók harsanása közepette megindult hadaival a hajnalazin zászlói eltakarták a láthatárt, mint fátyol a menyas zonj arcát« A két sereg összekeveredett egymással. Ah hálál angyala ott sürgött a csatatéren о vette és árulta a harcosok életét. A nyomorult magyaroknak, ha vásárolni akartak, nem volt ás fizd ai valójuk, mint meztelen éltük, ezzel fizettek fiát. A por, melyet a gyors paripák lába vert fel, eltakarta a napot. A szerencsétlen király min ent elvesztett, ezük lett neki e világ о szeme előtt a fényes nappal sötét éjszakára borult. Ráskayi /Rekedten/ üaéttártu Mát Marját s imádkozva repült az égnek.