Erdőtűz; Q 5898

Harmadik felVonás. Erdőtűz, 34fzint ugyanaz» A függöny most hamar szétnyílik. Ráokay a terrass oszlop painál áll, kifelé bámul а tájra. Újra huszonöt óv vei, idősebb a lói karja vem csak. io 0ellnet, majd a szénégető láp a szinre. Ráskayi /láagánaí/ Igen, ez itt minden bizonnyal Lindva. Megint csak álmodtam» log volt mind a kőt karán. Mindent helyesen álmodtam, csak épp a deák hiányzott, hogy hitelesül Írjon* /hirtelen megfordul, észreveszi a szénégetőt./ Ki vagy 0 hogy jöttél ide? Síénégetőj Szénégető vagyok, akinek az mondatott, hogy ide kell jönnöm. r. 'skay ! / visszamegy a karos» ók hez./ Már megint elál ooodom. /Leül, nézi az emberét, elbóbiskol, majd hirtelen felrebben/ Ho igen, szénégető vagy, IIol égetsz szenet? Szénégető: A dobronai vár alatt. Ráekays Az sólyomban van» Szénégető* ügy mondják uram. Rá&kay! Ak:c r meg mit akarsz itt? Szénégető* n semmit, csak beszélnem paranesolák. Ráskayi érthetőbben szélj» Szénégető: Ugyani3 Fül íp papot a vár alatt a katonák m<%; ölték. Rá kay: Ez már jó régen volt. Nyomorultak. Megmondtam, hogy vigyázzanak Szénégetői Vigyáztak io uram, de líorpona felől zenebona szélt. Fer- r

i* dinanduo serege járt az erdőn, A katonák agyonverték a papé, hogy az ellenség kezére ne jusson. Ráskayi Isten nélkül nem lehet senkit sem agyonverni. Szénégetői Nem volt ott az isten. A katonák előbb máglya gyűjtöttek volna, de a zaj min közelebbről hangzott, ^gy hamar végezte.-:. Ráskayi Azért jöttél, hogy emlkeztees. Szénégetői így parancsolok. Ráskayi A Garem felől jöttél. Nem a osztott ж közeli máglya üsske? Szénéggtői A tanítóról nincs parancsom s olnom. Se annak is vége 0 afoá, lyaja io hamvadt már, . zt mondják, bátoron halt meg. Ráskayi Sátor volt mind .z éle ében. Külön* százezer másnál. Szénégetői Ezért égeték meg? Ráskayi Igen, ezért, üogy а halálával szolgáljon valamiárt. Szénégetői indannyiaa szolgálunk uram. letün *el és halálán kai. Eletünkkel mi nektek szolgálunk, kik uralkodtok rajtunk s ti szolgáltok a szükséges rendnek. £ a halálunkkal is szolgálunk, mert elpusztulunk szolgák s urak, a hód, ki a visnek ápit gátat s az oroszlán, ki felveri orditásával a tájat. Igen, elmegyünk, hogy üres helyünkkel а згарога nyulaknak szolgáljuk, kik semmit