Aki kettőt lépett egyszerre; Q 5896
Előjáték ZI. Színpad megfordul, a munkások komótosan összeszedik a kártyát. A színpad másik részét eltakaró függönyt Összehúzzák. A színen egy kerítés, nem messze tőle egy dombszerü alakzat. Fekete tréningruhás féri jön be, hanyatt fekszik a kerítés mellett. Szőke nő jön be, barna ruha van rajta, szemüveg, óvatosan lépked a domb felé, kitapogatja a helyet és leül. Kerítés: /oldalára fekszik a Vakondturás felé fordulva/ - Mondd, te jártál a messzi hegyekben, ne ... várj /sóhajt/ most mondhatod. Vakondturá;: /szomorúan felemeli a fejét, majd lehajtja, próbál felállni, de berohan egy elegáns, vakító fehéringes féri ős átöleli, most ketten ülnek a dombon./ - Én nem tudok a hegyekről, nea is tudom merre vannak, értelmetlenség menekülnöm, 5 /és kicsit megsimogatja a Tőid /férfi/ fejét, majd megrettenve huzza vissza a kezét/ ... kigondolt... élek,... csak vele maradhatok, együtt dobban a szivünk, ugyanazt álmodjuk, de Ő sem mehet a rneeszi hegyekbe! /megcsókolja a Föld /férfi/ haját/ A Föld /férfi/ megofordul és a Vakond túrással egymásnak támasztják a hátukat. A Kerítés megvetően nézi. Kerítés: - Nem gondolod, hogy gyáva vagy, ennyi az egész, mióta itt élek... gondoltam lesz társam ás el együnk.... Elkezdi mozgatni karját, lábát, mindig gyorsabban, majd hirtelen felül. Fekete ruhás, magas fekete hajú nd jön be. Megfogja a Kerités hátát, az megrettenve hátranyúl és a Föld /по/ lábát megérinti, A Föld /nő/ leül mellé, mosolyog.