Kísértetjárás; Q 5895

- б. Gáuorffyné

; Gyalázatos! /Gyűlölködve fordít hátat a lányának, a férje portréja elé lép. Rimánkodva, nyafogva./ Hallottad, Gáoor?!...gyere naza, tégy igazságot! A lányod szégyent noz rank! Ju iit : /Keserűen./ Mindenkire szégyent hozok, aki szóba mer állni velem! Hád!...és a családra is... a név re, melyet viselek! /öónajt./ A múltkor megismerkedtem egy nagyon rendes mérnökkel. Azt hiszem, szeretni is tudtam volna, ha az első pillanatban nem kérdi meg tőlem, egészen véletlenül nem rokonom-e az a hiéna Gáborffy ezredes... Gáuorffyné

: /Maré gúnnyal./ ...és te...te voltál olyan buta, megmondtad, hogy az apád, mire az udvariéd faképnél hagyott! /Legyint./ Ostoba!... mi re vársz még? Betöltötted a huszonnégyet! t'U ii t : ht agam sem tudom, mire várok! /Vállat von./ Talán a nalálra! Bgyéöként a másik kérdésben nagyon tévedsz! hem hagyott faképnél, én nem mentem el a következő randevúra! hem akartam, hogy rajtam keresztül a szülei, a fajtája gyilkosaira kelljen állandóan gcmdolnia!».. Gáborffyná

; /Gyanakodva./ Miféle gyilkosokról beszélsz itt ne kern? AZ apád keze szeplőtelen, ő nem gyilkolt! Az apád ennek a piszkos rendszernek az áldozata! /Ri káeaol./ Gyalázat, ami vele történt! íílőször halálra ítélték!...kegyelemből változtatták át az i téletét életfogytig tartó rabságra! . . , megkegyelmeztek egy Gáuorffynak!.../Szenvelgőn./ Nem, ez már nem is emberi! Az apád csak akkor szauadulhat ki, na ezek eltűnnek a politika porondjáról!