Tékozló; Q 5894

30. a miivé ez urróLl. István bácsi a legremekebb ember, mondta Péter. Iatvá n: /a telefonba/Szervusz Lajoskâm.Ne haragúdj,hogy felzargattalaiC.Ka-gyon kéllek,menj ki egy kiafiucsk;.'hoz,bel; aaaodott az éjjel./nevetve/Nem,nem fogadtam irokbe.Az édesanyja itt icnt el az ablakdutk alatt,hozzád igyekezett.

IIa. lehetne,mielőtt a korházba ionnál,

s vissz. felé beugrasz egy feketére.Jó?Igén, в elMíBawlog Péter, utca 7.Itt van közelünkben.Köszönöm áijo:. su, ;s variak egy jó er dus feko lére.Szervusz. /leteszi a kagylót/ Ma riska:Köszönöm művész ur. .aria: Nyugodj meg,nem az uzsonnától lett beteg.Mariska azt mondja, hogy már egész nap bágyadt volt. ariska: Délelőtt ágyban íb tartottam. Istva n: Hét akkor mért engedte el? Mariska: Ugyan művész ur,nem lehetett ágyban tartani.A másik kettő egész nap kész lődött,a csak arról beszéltek,hogy milyen jó lesz itt.A környék minden gyereke mosakodott,fésülködött.Lázbon voltak már napok óta. Istvá n: Hát tényleg tiszták,rendesek voltak.Még a kis halamon Pisti is ragyogott,pedig az ugyancsak utálja a mosdóvizet. Ma rieka:El kellett engednem a kicsi Jóskát ia.Nem volt szivem ágyban tartani.Aztán,amikor hazajöttek,egész este csak az uzsonnáról beszéltek, atókám még az ágyban is a süteményeket sorolta. Péter a meséket dicsérte,a-zt mondta,hogy István bácsi egy egész mes iskönyv. István: Hát tudok egyet-kettőt. ./ariska: tűzbe mennének a művész úrért, it csinál velük,hogy ugy bolondulnak magáért? István: Semmit .Szeretem őket. Ma riska:/tétován,félénken/Szereti őket.... érdekes.../még mondana valamit/ István: Ml az érdekes Mariska? Mariska: i asszonyok csodálkozunk ie,hogy annyira szereti a gyerekeket,annyit eljátszik velük.Péter fiam azt mondja,hogy senki sem tud ugy ipi-apcsozni,mint a művész ur.Ha meglátják az utc<.~n,ury futnak a művész ur után,mint a kiö csibék a kotlós után.Amikor meg hajba kapnak játék közben,mindég István bácsira hivatkoznak.Hogy ő igy csinálja,meg ugy...