Zátony; Q 5892

-44jt leintëse. {apás hangjában ingerült türelmetlenség alig észrevenető jelei mutat«óztak, jóformán csak annyira, mintha egy vízvezeték ólomcsöve megreped s egy ideig свак apró сверрек jelzik a hamarosan kitörő vizsugarat/ Egy régi kis párizsi utcában l&ktam. Nem ugy, mint két évvel ezelőtt Moszkvában* egyszerű kis szállóban. Nem fogadott és nem Kisért senki, nem ugy, mint Leningrádban. Magamtól Kellett mindenre rájöjjek, kinyitottam az ablakot: régi párizsi háztetőket láttam. Lent a szük kis sikátorban utcai árusok ordítoztak. Nem veszekedtek, csak hangoskodtak. Olyan franciásan. Ahogy leneztem, a hentesüzlet kirakatában vaddisznó, mellette jámbor, vézna házinyúl lógott. Valamivel odébb kagyló, narancs, apró tengeri férgek. Егекпек olyan nagy fekete szemük volt, mintha mindent látni akartak volna. Csúf kis testük, de жов szemük. Ott álltam az ablaknál, odalátszott az Eifel torony. Lókat beszélnek róla, valójában semmi különös. /Csend/ Aztán a Lacre Coeur. Valamikor Párizs dombjára építették. Este voltam benne és ahogy kiléptem - már néhány lépésre az Örökimádástól - árulják magukat a nők. A környék ilyen szállókkal van tele. A Lacre Coeur hatalmas, de üres. Akik Körülötte és a lábánál élnek, sohse teszik be a lóbukat oda. /Pölemeli a poharát és a lámpa fényénél megcsillogtatja a benne lévő vörös bort/ Azért ez a vörös jobb. A miénk. KAPÁS /az előbbi indulatos türelmetlenségnek nyoma sincs hangjában. Eszébe jutott Szovjetunióbeli utazása és kypcso-