Zátony; Q 5892

Kabátban, homloKa fölé csúszó sportKalapban, Kezében vasKosra tömött aKtatáeteával. SzoKatlan, hogy feleségét nem látja a Konyhában. A gyeremről tovább SÍK11

к a teKintete. KAPÁS Anna ... Anna. ANDRIS /a hangra ös. zerezzen. Ráejti a tollat a füzetre. Kis tenyerét rémülten az arcához szőritja/ Paca... /Kitörj örömmel teKint az apjára. Lemászik a szétcröl ős futni készül Kapás felé, de tétova mozdulattal megáll, szeretné eltüntetni a füzetet és az irás nyomait az asztalról. Csendesebben/ Apa. KAPÁS /a Kályha melletti KarosezőKbe dobja Kalapját, Kabátját, &ásKájat. Gondolatai még másutt időznek, ami

ког fölemeli Andrist és a nyaKát átölelő gyereKet Két orcáján leheletszerűen megcsÓKolja/ ' ' N , ; \ •/ _ ; , ' Apu, Andris, Apu szavaK szinte KeveredneK ölelés Közben. Kapás már letenné a gyereKet, de Andris olyan éhesen a szeretetre görcsösen KapaszKOdi« a nya«ába. KAPÁS Eressz már el, /páradt, szeretetét nem tÜKroző szat vait elűzve, hozzáteszi/ te Gézengúz... Anyu? ANDII

S /az apja nadrágszárán le

киеzi

к a földre és valamiféle j téKra fölhívással néz az apj га/ A szomszédban van. A Pej es I nénineK segit. /PelugriK/ Holnap vendégeiK leszneK. KAPÁS /ugy áll a szoba Közepén, mint vendég, aKit még nem üdvözölteK a hziaK. konológszerüen/ Hát mégis elment? Hányszor megmondtam ... /Arca alig &üKrözi azt a hangulat vál-