Renata elrepült; Q 5888

- 25 Renáta

: Igen, ők mind meghaltak! De én élek! Te Tamáskám é].ek! /s újra bőgni kezd/ Elza

: Igyál egy korty pálinkát talán megnyugszol. Renáta

: /Egy pillanatra abbahagyja a sírást, lehajtja a pálinkát, de aztán tovább zokog. Elza és Tamás csak nézi. Renáta kicsit összeszedi ma ját./ Délután kinn voltam a repülőtéren. Oda kellett mennem. Mint a bűnösnek a tett színhelyére. Csak bámultak. Nem tudták mit mondjanak nekem. A büfés kisasszony felsikoltott, mert azt hitte kisértetet lát. Tamás

: Nyugodj meg Renáta. Renáta

: Azt hittem te is odajössz. Annyira akartam találkozni veled /és már újra sir/ Elza

: Itt van még egy /s a másik poharat is Renáta elé tolja./ Renáta

: /gondolkodás nélkül megissza/ A televízióban mindig látni milyen az, ha egy gép lezuhan. Füstölgő roncsok. Üszkös tetemek. A mentők csak kovályognak hiszen nincs semmi dolguk. Elza

: -Próbáld elfelejteni. Renáta

: /rá. za a fejét/ Elfelejteni? Te könnyen beszélsz. Elza

: Menj be a fürdőszobába. Hozd rendbe magad. Mosdjál meg egy kicsit. Attól megnyugszol. /В lekarol Renátába és a fürdőszobá ajtóhoz vezeti. Betessékeli és bezárja utána az ajtót. Aztán megfordul és Tamásra néz./ Tamás

: M volt ez? Rónáta

: Ott az újság. A harmadik oldalon. Tamás : /végigfutja a hirt és egyre izgatottabb lesz/ Te jó Isten... és maga ezt tudta? Elza

: Igen. Mielőtt jött, öt perccel előbb olvastam.