Az Isten tragédiája; Q 5886

- 32 /Kórus/ A világ csak egy virégmag, elfér az Or tenyerébe; e virágmag a világnak kezdete volt s lesz a vége. ,gnek-Földnek Dicső Ura Halleluja, Halleluja. Hiába кйаИ a hitetlen Urunk ellen, kit malaszttal teljes hvők hihetetlen buzgósága felmagasztal, hgne

к»Földnek Dicső Ura Halleluja, Halleluja. /a színpad kivilágosodik, Ádám épp magához tér, mert a Portás mellette térdel, és sapkájával legyezi. A Kékruhás is föléje hajol, ők hárman kissé elkülönülnek a többiektől. A Kórus éneke zttmmögéssé halkul/ 4 Portás Nyissuk ki szépen a szemünket. (Jgy, ugyl /legyezi/ Mosolyogjunk éter bácsira, ügy, ugyl Ádám /éledezik/ Jaj - a fejem - de furcsát álmodtam... Hol vagyok? Péter Hát hol lenne? Itt minálunk! a mennyországban.