Kétféle (167 felvonásos színdarab); Q 5884

- Зо ­II. FELVONÁS /Szin az előbbi. A cselekmény másnap délelőtt folytatódik, A jele­nésre váró Zoltán és Ilonka a háttérből figyelik Lukácsyt, akit éppen a fegyőr abajgat/ Lukácsy Nem értem! Még mindig nem értem! Fegyőr Maga meg mit kiabál? Lukácsy Törzsőrmester urnák alázatosan jelentem, magamban be­széltem. Fegyőr Lukácsy Fegyőr Lukácsy Fegyőr Lukácsy Fegyőr Lukác sy Fegyőr Jobb lesz, ha abbahagyja, Lukácsy. Nem elmegyógy ez, ha­nem állami fegyintézet. Különben is, maga már nem él. De hát főtörzsőrmester ur, látni tetszik... Cseppet sem tetszik. Amennyivel fessebbeket láttam én már halottban! Itt volt a Gavallér Ervin a huszonhármas­ban, az mindig csak ide szúrt a palinak /mutatja/ semmi p^bcsolás, mócsingolás, belezés /elérzékenyül/, az ur, volt. Született ur! Szóval halottnak kuss a neve! Hadnagy ur kérem, én élek! Egy pisszt se halljak, megértettük? írás van róla, hogy bekrepált. Különben is, beszélőt kérek Oskó főhadnagy úrtól! Ő maga hivta fel rá a figyelmemet, hogy ha valami mondanivalóm lenne,.. Hát ezt az egyet istenbizonyra tanúsítom, hogy mindig jár a leffje, - . . . • : - ! Tehát«,,? Na jöjjön. De moderálja a dumáját! Az Oskó főhadnagy ur-?

Next

/
Thumbnails
Contents