Következmények; Q 5883

- 43 gondoltha jön, komolyan ós izgatotton beszól. A szeme, a testemen kalandozik, szorongások és kellemet1 nségek nélkül a karjába kap... Iván: De ennek már kilenc éve! Kilenc óv óta minden megváltozott! Nem látod, nem érzed? Máriai Nem ós ne légy ideges. Ivánt Csodálkozom, hogy egy intelligens nő, hogy adhatja ki magát ilyen szemérmetlenül. Lehet, hogy én i3 Kicsit ideges vagyok, de kerlek, ne csinálj cirkuszt as ryere, Mária: elletted ..kertem m x dni, de... Istenem...Istenem... /átrohan a másik szobába/Utállak/ Ivání Nem baj, én is sok mindent utálok és mégis csinálom! Dávid: Én ott h gytam Máriát, igaz? Ráadásul azt huzudtad, hogy állapotos volt, yereket várt tőlem... Iván: Én hazudtam? Dávid: Hozzád menekült, a feleseged lett. Elfogadtad a multját?Igen. -) megutált engem. Nem, csak el ..kart felejteni. Aduig bizonygatta magának, hogy én csuk egy emlék lehetek, semmi több, mig nagyon is természetesen nonzódni kezdett a te hűséges, n gylelki szeretetedhez. A te okos, biztonságos, rendbeszedett szeretetedhez. És nem hazudott. Iván: Én sem hazudtam neked semmit. Mária: /megjelenik az ajtónyilásban/Mit képzeltek ti!? Undorító rk vagytok! Alkudtok és veszekedtek rajtam, mind két kofa a piacon... Dávid: Cs-Jc meg akartalak védeni... Máriai Kitől? Miért? Kórtelek rá? Tőle akarsz megvédeni, amikor a magam jószántából és erejéből otthagytam? Neked való erőfeszítés, mondhatom /bevágja az ajtót/. Dávid: / osszu szünet ubn/Me

t

yek, szervusz. Ivón: Itt m.radsz! Azt már nem! &ö. önségesen szétrombolod a nyugalmamat,aztán kisétálsz az ajtón, te felelőtlen barom! Azt már nem! Dávid: Hogy melyikünk a tisztességesebb, gondolom ezen vitat kozhatnánk! Iván: éh nyugalmat ós normális eletet adtam neki, amire te, urnióta ismered - képtelen voltál, Dávid: És vajon ez minden, ezért lennél tisztességesebb? Azt liszem ezzel szemben áll a szeretet. Nagy dolog urem.