Gyászbeszéd; Q 5882

-45ELIBER: A jövőbe nem láthatunk ugy ,mint a mesebeli jősok. Mi csak azt tudjuk biztosan, hogy az ördögcsorda elveszti a csatát, /éljenzés, ének, a katonák szétszélednek/ KICSI /mint napfényországi lány Emberhez lép/: Nem egészen idetartozik, de... EMBER: Minden bajotok és gondolatotok ide tartozik. KICSI: Nevetségesen hangzik, de nekem fontos...Paco nem szeret... EMBER: Paco? KICSI: Az a fiu, aki a gyűlés végén butákat kérdezett...gitározni szokott. .. E BER: És nem szeret. KICSI: Nem. EMBER: Hát ennél valóban akad súlyosabb probléma is. KICSI /tétován/: Igen, én is tudom, nem is zavartalak volna ezzel, de észrevettem, hogy én most nem tudok ujjongani és örülni a győzelmünknek.Arra gondolok, hogy ha már ne: lesznek ördögök, akkor is lesz szomorúság és gyűlölet és harag, boszszu, féltékenység meg gyilkosság, bűn, mindenféle emberi rossztulajdonság,amivel születünk...vagy ezek a hibák is eltűnnek akkor? EMBER /hivatalos, tanári hangon/: Érthető gyengeség. Nem szabad, hogy efféle érzelmek úrrá legyenek rajtunk. Mi azt hirdetjük, hogy minden rossz forrása az ördög. Minden bűn,fáj dalom okozója a Pokol. Szabaduljunk meg a Pokoltól, megszabaduljunk rossztulajdonságainktól is. KICSI /erőt vesz nagán/: Igenis, parancsnok. Köszönöm, /indul/ EMBER: Hová? KICSI /megáll/: Azt hittem tudod.Én is tagja vagyok a hidrobbantó osztagnak...ne félj, nem hozok rád szégyent. EMBER: De hisz magam állitottam össze az osztagot.