Gyászbeszéd; Q 5882

- 38 emlékszel? EMBER: De emlékszem. Arra is, hogy utána hova kerültünk. Te a Paradicsomba. .. ISTEN: Hát ezt is felrovod nekem? Az égiek jelöltek ki arra az útra. EMBER: És engem? Engem miféle útra jelöltek ki? Hol töltöttem én el az ifjúságomat? ISTEN: Miért, tán megbántad? EMBER: Te, barom. ISTEN /visszafogott gyűlölettel/: Jo. ösak sértegess. Kibirom. Mindent kibirok, mindent elviselek, ezt tudják rólam./Maró gúnnyal/ Kibirjuk! Elviseljük, kedves hullajelölt ur, hogy baromnak titulál egy penészes odu mélyén, elviseljük! /hirtelen észbekap, liheg/ Bocsánat, bocsánat...nem is tudom mit beszélek...tudod ez az állandó feszültség...négy napja nem alszom...Gábrielt kell hallgatnom minden percben...már nem sokáig birom segitség nélkül.../csend/ EMBER /emlákezve/9 Arimán! Az ördögcsorda...Napfényország, az "egzotikus" tájak! "Látogassa meg Napfényországot !" Hát hol voltál te akkor? A telefonból hallottuk a hangod, az utasításaidat .. .mikor vad üvöltéssel robogtak elő Arimán seregei Meg Mefisztóé, meg. a többiek.. .Iliért nem engedtél meghalni ott, igaz módon, nem hazudozva? ISTEN: Igen...egy olyan hősnek, mint te vagy, nehéz elképzelni, hogy a Paradicsom nem volt egészen nyaralás. Ott is küzdeni kellett. A pátütők, ugye...nem volt könnyű, és sokszor én is jobb szerettem volna ott lenni a napfényben...a nyilt csátamezőn. Mert nálunk...igen...nálunk alattomosan folyt a harc. Barát barát ellen... és a többi... EMBER: Ugy látszik, minket nem ugyanabban az iskolában tanitottak.