Gyászbeszéd; Q 5882

- 36 Te tudod, hogy amugyis nagyon sok ember közömbös ügyünk iránt. Egyszerűen nem érdekli, nem is tudja, miért harcolunk...Sátán, vagy Isten, neki mindegy...Hát mondd...mit kell tennem...

lu megfeszülök is, nem látok más kiutat.Hogyan hozzuk életközeibe hogyan tegyükmegmagyarázhatóvá, mindenki számára felfoghatóvá az eszmét...priruitivek az emberek...egyszerű, hatásos színjátékra gondoltunk...amig javul a helyzet.. .hisz tudod... EMBER: Bűnbak kell? ISTEN: Barátom...nehéz igy a szó ... EMBER /felkel/: Isteni magasságból nehéz lehet a szó? ISTEN /lázasan/: Hát te azt hiszed, önző érdekből váltam Istenné a nép előtt? Azt hiszed én magam nem szenvedek emiatt? És nem fogom kiérdemelni Isten büntetését? De én mindent meggondoltam már régen...és Istenné kellett lennem. És neked Antikrisztussá kellett válnod...mert minden alkalmat, minden ötletet fel kell használnunk, hogy győzzünk! /leinti/ ne szólj közbe, hallgass! Hát nem érted? Éppen te? Neked magyarázzam? Hát azt hiszed, élvezem Gábriel társaságáé? Azt hiszed, te javithatatlan naiv, hogy 'Ivezetből csinálom ezt a szinjátékot? Hát kinek fájt jobban a kin, Krisztusnak, vagy az Atyának, aki a halálba küldte? Aki felelős volt érette. EMBER: Napfényországban, meg Lucifer fogságában térdénél

Iva könyörögtem neked, engedj meghalnom...engedj meghalnom...

s te mostanra tartogattál. ISTEN: A cél miatt...én nem halnék meg bármely pillanatban? Napfényországban, meg később az életedre volt szükség. EMBER: Most a halálomra... és hazugságokra.