Gyászbeszéd; Q 5882

- 13 GABRIEL /ostort suhogtatva/: Térdelsz le rögtön,gaz kutya! ÖREG / egyenesen Istenhez/: Hát nem ismertek meg,régi harcostársak? Miféle ostoba ceremónia... GÁBRIEL: őrök,vigyétek, gyorsan, el vele! ISTEN /szeliden/: Hagyd csak, jó Gábriel...N0,nézd,öreg,tudom, ki vagy,

s ez most nagy szerencséd. ÖREG /naiv örömmel/: Persze,hogy tudod,hisz jól ismerjük egymást. Egyszer,a régi időkben én javitottam meg a telefonodat,mikor elrontottad...Károlynak hivnak,ha jól emlékszem,te vagy a Karcsi! /Általános felzudulás/ ISTEN /ez már neki is sok/ : Ez a vén csavargó is a Pokol fia,a többihez vele! KICSI: Uram! ISTEN: Mondjad csak,fiam! KICSI: Uram,ez azt hirdeti,hogy...hogy gazember az Isten! ISTEN /tanitó hangnemben,szomorúan/: őrült a jámber. ÖREG /Fickóval dulakodik/: Mikor régen együtt harcoltunk Belzèbubék ellen és a gaz Istenséget pusztitottuk,életünket tettük rá,hogy Isten ne legyen többé soha! Még közülünk való se.Emlékezz, Karcsi! ISTEN /fáradtan/: Vigyétek már a többihez! / az őrők már vonszolják,de megint felhangzik a cellából/ EMBER /hangja/: Elég! Ne kinozz»Lucifer! ISTEN: Mi ez a zaj megint? Ez ő? A Sátán? FICKÓ: Nem ,Uram.A másik.KICSI: Az Antikrisztus ez. ISTEN /mosolyogva/: Ahá.ez ő.Megismerem. GÁBRIEL f

e

0katjelentően/: A gazok hangja. ISTEN /elnézően bólint/: Ugy van.Gyorsan,Fickó,nyisd ki a cellaajtót, vezesd elénk őket.Megtudni, mi bajuk!