Intermezzo Horhosfalván; Q 5881

г - 39 Böjt: Ki az a ti? Mondtam már, te nem tudod megkülönböztetni a közönséges szerelmi vásárt az érzéstől. Ági: Te meg a szószátyárkodást a szélhámosságtól. Böjt: Ági! Megtiltom, hogy ilyen hangon beszélj velem! Jaj! Jaj! Mondtam én, hogy romlott hust adtak Egerben /leül/ Megint csikar a hasam. Pe.sze, az idegesség is közre játszik, /feláll, bemegy az irodába, majd néhány pillanat múlva visszajön, Ági ezalatt kiveszi a retiküljét, cigarettára gyújt, ismét felhúzódik a fotelbe és elgondolkodva szivja a cigarettát, amikor Böjt visszajön, igy folytatja/ Hallottál már ilyen ősbarbár állapotot?! A WC. valahol kint van, az udvar tfégén. /kinyitja az udvarra vezető ajtót, ijedten visszalép az вшажк,esőtől, egy darabig ácsorog, majd magára kapja az orkán kabátját és kimegy. Az ajtót nyitva hagyja. Ági feláll, tecKxxg: becsukja majd visszaül a fotelba az előbbi pózba. Kis idő múlva Böjt vissza/ Miért csuktad be az ajtót? Ági: Talán félsz? Böjt: ördögöt félek! Mitől félnék. Csak nem látok az udvaron, ha becsukod az ajtót, /el/ Sétáló: /kis idő múlva, ugyanazon az ajtón, frissen borotválva, más ruhában, tetszetősebb külsővel be. Az ajtót behuza/ Jó estét/ Ugye a vőlegénye ment át most az udvaron? Ági: Igen. Sétáló: Beszélni szeretnék vele. Ági: Tudom, az őrmester már emiitette. Sétáló: ßrde es, nem is hinné az ember, hogy egy őrmester ilyen pletykás lehet. Ági: /Végigméri/ Barátja az őrmester?