Intermezzo Horhosfalván; Q 5881

- 35 Sándor, most az egyszer légy őszinte. Látsz te bennem annyi tehetséget, hogy mint filmszinésznő karriert csináljak? /óvatosan/ Nem értem a kérdésed. /keserűen/ Dehogyisnem. Nagyon is jól tudod, miről van szó. Ági, én őszintén beszélek. Nem értem,- miért éppen most teszed fel nekem ezt a kérdést. Már nem hiszel a saját tehetségedben? De. Tegyük fel, hogy én még mindig töretlenül hiszek abban, hogy tehetséges vagyok. Akkor minden rendben van. A veszély ott kezdődik, amikor már önmagukban sem hiszünk. /ingerülten/ Nem érted? Nekem most arra van szükségesm, hogy te erositsd meg bennem ezt a hitet. Amikor megismerkedtünk, Váradi ugy beszélt rólad, mint a jövő nagy filmszinésznöjéről. /legyint/ Váradi! Akkor lettem a szeretője. Persze, hogy fűtötte bennem a becsvágyat. De kint, a filmgyárban csak egy kis pitiáner kasszásnő szerepét bizta rám. /játszik/ Hogyne uram, tegnap kaptunk friss árut.. Mennyit blokkolhatok?... Azért csodálkoztam, mert ennyit nem szoktak vásárolni.. No persze, ha esküvőre kell, az egészen más.. Kétszázötvenkén forintot tetszik fizetni.. Nem volna két forint aprója?... Köszönöm... Sok boldogságot az ifjú párnak., ön a vőlegény? Gratulálok, /más hangon/ Végigcsináltatta velem vagy hússzor. A közönség pedig csak annyit látott belőlem, hogy ráiaosolygok a partnerémre és leszámolom eléje a pénzt. Mindig igy csinálta. Két év után még ennyit sem engedett meg. Csak egyszerűen telefonált, a mostani filmemben kizárólag sztárokkal dolgozom. Egyszerre kétel kedni kezdtem a tehetségemben. Arról próbáltam meggyőzni saját