Intermezzo Horhosfalván; Q 5881

- 31 Megvan! A szokástól eltérően irok egy teadélután paródiát. Őrmester: Az is jó lesz. Nagyon hálásak lennénk érte. Böjt: Nem tartóznak hálával, ellenkezőleg én köszönhetem meg az ötletet. Orme ter: Segítségére lehetnék valamiben? Böjt: Szeretnénk továbbutazni, túlságosan kifárasztott bennünket ez az ügy. Ha nem jön közbe ez az ostobaság, már fent volnánk Nagyvisnyón. /fáradtan/ Egyetlen, amit kérek, feje

zee be már ezt az ügyet. Engedjen utunkra bennünket. Kérem, nézze meg a menyasszonyomat, egészen tönkre ment. Őrmester:/Kinban/ Szivesen megtenném, de tetszik látni. Amig az öreg ragaszkodik ahhoz, hogy elütötték és lekenyerezték, nem zárhatom le. Lehet, hogy most majd bebizonyítjuk az ellenkezőjét. De a továbbutazást akkor sem javaslom. Veszélyes. Sötét van az ut lejtős, csúszik. Reggelig itt kellene maradniuk. Ági: Nem lehetne valahol szállást találni? Őrmester: Szállást? Tudtommal a faluban eg;etlen nő foglalkozik ilyen szállásadással, de azt nem ajánlom. Rossz hire van. Állitólag attól sem riad vissza, hogy a szálláson kivül befeküdjön a férfiak ágyába. Ági: No, de mi nárman vagyunk. Őrmester: Persze, ez egészen más. Hát ha gondolják, a templom lellett felvezet egy kis utca és az utolsó ház az övé. Szép kis ház. Állitólag jól jövedelmez neki... De eddig még semmit se tudtak rábizonyítani.. Nem, mégsem ajánlom. Inkább maradjanak az irodában... Böjt elvtárs, az előbb azt mondtam, volna egy kérésem. Böjt: *gen, emlékszem. Őrmester: Van nekünk itt egy újságírónk.