Intermezzo Horhosfalván; Q 5881
- 28 Kunos: Amikor bent voltam nála, panaszkodott, hogy a tanácstól még nem kapta meg a kiutalást. Őrmester: Kár, pedig szépen meglettek volna itt reggelig. Ági: Itt? Iíem, Akkor inkább a csúszós, hegyi utat választom. Őrmester: /mosolyog/ Meg tetszett sérteni a kulturotthonunkat. Ági: /mosolyog/ Bocsánat, nem tudtam, hogy ennyire a szivén viseli. Őrmester: Csak hivatásból. Pusztán a kényelemszeretet beszél belőlem. Ági: Ezt nem értem. Őrmester: Pedig roppant egyszerű. Ha volna egy szépen berendezett kulturotthonunk, ahol esténkint szól a zene, a fiatalok kényelmes szép környezetben tán соIhatnának.Nyugodt abb an aludnék, mert tudnám, hogy nem huligánkodnak az utcán. Most aœfc már érti? Ági: Most már igen. Sőt, tetszik nekem. Ne haragudjon, de eddig az volt a véleményem, hogy a rendőröket csak a rend érdekli. S a kultúrházhoz nem értenek. Őrmester: Hát, ami azt illeti, itt, Horhosfalván, az isten háta mögött ilyesmivel nemigen dicsekedhetünk. Néha-néha lejut hozzánk egy-egy színtársulat, A öádió, esetleg a tévé, akinek van, ami nyújt valamit. És persze az újságból is értesülünk egy s másról. Éppen a napokban olvastam a vőlegénye kritikáját a Nemzeti Szinház újonnan bemutatott Az ember tragédiájáról. Böjt: /felfigyel/ Maga olvasta a kr tikát? Őrmester: Ha már járatom, hát kiolvasok belőle mindent. Böjt: Na,és hogy tetszett? Őrmester: Amikor Miskolcon, a rendőrtovábbképzőn voltam, minket is elvittek az egyik előadásra. Előtte a szemináriumvezető egy órás előadást tartott az eszmei mondanivalójáról. Böjt: /zavartan/ Persze, persze, maga Az ember tragédiájáról beszél. Félreértettük egymást. De ha már látta a szinmüvet, bizonyára azt is megértette, amit én Írtam az előadásról.
