Intermezzo Horhosfalván; Q 5881

- 27 Kunos: Azt sohasem fogja megérteni. Ági: És ha mégis? /őrmester és Böjt be/ Őrmester: Fifikus vénember az öreg. Böjt: őrmester elvtárs, higgye el, nem volt vesztegetés, hiszen kihágás sem történt. Az öreg az úttest közepén haladt. A sofőr lelassított, amikor melléje értünk. Az isten tudja, hogyan, elvesztette az egyensul át és az autónak esett. Őrmester: Igen, igen, de látja, az öreg esküszik rá, hogy helyesen ment az utte ten, maguk ütötték el s végül le akarták pénzelni, hogy fogja be a száját. Azzal a pénzzel elrontották az egész dolgot. Böjt: Mit akar csinálni? Őrmester: Elszívok egy cigarettát, utána újra szemb sitem a sofőrt az öreggel és lezárom a jegyző önyvet. Böjt: /óráját nézi/ Mennyi időt vesz ez igénybe? Őrmester: Maximum fél óra. Böjt: Akkor kérem, végezzen gyorsan, hogy tovább mehessünk. Őrmester: /Kunoshoz/ Járt már ezen a hegyi uton máskor is? íunos: Nem. Most vezetek itt először. Örmestes: Akkor, hogy akarnak nekivágni ebben az időben a csúszós hgyi útnak? V lamelyik árokban akarnak kikötni? Legjobb lesz, ha megvárják a reggelt. Böjt: A reggelt? öbben a jégveremben? Agi: Csak nem akar bennünket megfagyasztani, őrmester elvtárs? /cigarettát vesz elő/. Őrmester: /tüzet ad/ Nem, azt nem venném a lelkemre. Majd szólunk az igazgatónak, hogy fatsön be. Kunos: Nincs szene. Ági: Honnan tudja.