Intermezzo Horhosfalván; Q 5881

- 25 Ági: Őt megmentették a barátai. Kunos: Igaz. Két hét raulva gyógyultan elhagyta a kórházat és három hét egészségügyi szabadságot kapott. Ági: Szerencsétlen. Mit kezdett az uj szabadságával? Kunos: Visszament a feleségéhez. Ági: Látja, igy tréfálta meg az élet. Kunos: Igen. Megbocsátott a na?ha. Ági: /mosolyogva/ Még sohasem szeretätsenkit? Kunos: /feláll/ Sajnos, szerettem. Ági: Sajnos? Kunos: Elkényeztetett kis fruska volt. Azon a nyáron ismerkedtünk meg, amikor érettségizett. Én akkor csak motorszerelő segéd voltam El akartam venni. De ő mindenáron szinésznő szeretett volna lenni. Nem vették fel a főiskolára. Halálosan el volt keseredve. Hiába próbáltam megértetni vele, hogy más hivatás is van. Nem, ő csak szinésznő akart lenni. Gondoltam, segitek rajta. Volt egy villanyszerelő barátom, aki a filmgyárban dolgozott. Vállalkozott rá, hogy Esztert bemutatja az egyik segédrendezőnek. Én hüjye, nem tudtam, hogy egy tizedrangu tehetségtelen ember. Próbafelvételeket kószitett Eszterről. Nem is hivatalosan, csak a saját kis filmfelvevőkészülékével. Utána bevitte statisztálni. Fél évig volt a szeretője. Aztán szabályosan kirúgta egy másik szinésznöjelölt miatt. Eszter nem vette nagyon a szivére. Ekkor már bejáratos volt a filmgyárba, kiismerte az összes mellékkapukat. Kikezdett egy másik filmessel, s ettől kezdve az ő segítségével statisztált. Ági: S mi törtónt vele?