Intermezzo Horhosfalván; Q 5881

- 17 Böjti Őrmesteri Böjt: Őrmester: Böjt: Őrmester: Böjt: Őrmester: Ági: Őrmester: Böjt: Kunos: Böjt: Őrmester: Lung: Őrmester: Lung: Böjt: Ági: Mert megsajnáltam. Higgyen nekem, őrmester elvtárs.. őszintén mondom. Miért higgyek? Kicsoda Ön? Böjt Sándor iré vagyok. Megvan! Tudtam én, hogy ismerés. Maga az, aki a tévében az их irodalmi teadélutánokat rendezi. Sajnos,én vagyok. Miért sajnos, Ön neves ember. Azt sajnálom, hogy ilyen kinos szituációba kerültem. És a hölgy kicsoda? Vörös Agnes, szinésznő. Elnézést. Azt hittem, a kedves lánya. Nem a lányom, az útitársam. A menyasszonya az iró elvtársnak. /Kunoshoz/ Engem kérdeztek, kérem. Elkezdjük a kihallgatást. /Böjthöz és Ágihoz/ önök egyenlőre itt maradnak. /Kunoshoz és Lungoshoz/ Maguk ketten velem jönnek az irodába. őrmester elvtárs, meg akartak vesztegetni, hogy ne szóljak a gázolásról... Ez majd kiderül, a vallatásnál. Ismerjük egymást, igaz Lung bácsi. Igaz, őrmester elvtárs. Azért is mondtam, hogy ragaszkodjon a teljes igazsághoz, /mind a -lármán be az irodába./ Tapintatlan hülye. Kétszer is kihangsúlyoztam, az útitársam Erre, juszt a menyassszonyomnak nevez. Nem rosszindulatból tette.