Zuhanás; Q 5874

КлШ/JÍ /kiosit megfeledkezik Annáról, komolyan/ Szeminarinta koromban engem le tápláltak ezzel a maszlaggal, hogy az Isten azt sújtja, akit szeret. De magát tul nagy osapás érhette ahhoz, hogy ezt aliirja. ASSZONY Maga pap volt ? KÁBtÁN Nem. Csak néhány hónapig. Akkor meghalt az anyám rákban, és nem tudtam többé szeretni az Istent. Nem Is akartam. ASSZONY Az én nevem Jakab Nándorné. Ápolónő vagyok. Ápolónő az elfo-cvőbon. Talán ezért volt zUkségem Istenre. Ma már nincs szükségem rá. Káromkodom, ha véletleniil lehánynak a betegek, átkozódom, ha becsinálnak, és az Urülékes lepedőket viszem a згегшуезЬе. Durván markolom őket fürdetés közben, éa nem émelygek, ha bekenem a felfeküdt h itakat. ürülök a fájdalmuknak.. • KÁLMÁN /csendesen/ Az én anyám in ott végezte. Azt а szagot, ami... ASSZONY /nem figyel oda, folytatja/ Örülök a fájdalmuknak, és örülök az én fájdalmamnak. Meghalt a fiam. KÁLMÁN És • •. mi ben ? ASSZONY /azinte vadul/ Azt mondtam, meghalt ? Már nekem is rájár a szám, annyit bizonygatták nekem. Nem halt meg. KÁLMÁN Hanem T ASSZONY /előrehajol a széken, szeme zavarosan csillog/ Nem halt meg. Megölték. KÁLMÁN Mondja el. ASSZONY Elmondom. Annyiszor mondtam már el. Szeretném, ha maga is elmondaná. Maga jo ember, maga is szenvedő. Figyeljen jól. Elmondom. De jegyezze, amit mondok, /feláll, körülnéz, mintha keresne valamit, vagy valakit./