Zuhanás; Q 5874

27 MÁSODIK FELVONÁS 1. jelenet /kásnap reggel van. A heverőn Ahna egyedül fekszik, pongyolástul, pokróoba osavarva. Kálmán az Íróasztal mellett ül, lábát egy másik széken nyugtatja, el-elbóbiskol, nyakkendője kioldozva./ KÁLMÁN Szeretném, ha mondanál valamit. <V hallgatás olyan rémületes... Embertelen. ANNA Az. KÍIMÁH Én ugyan mindig szidtam a szavakat, de most világosan látom, hogy minél esendőbb az ember, annál inkább szüksége van a szavakra. Az erős emberek mindig hallgatagok. Igaz, az ostobák la. ANNA Az erős emberek többnyire ostobák, a osak erősek hallgatagok, az ostoba erősek feosegőek. К LIMÁN A költő is feosegő ? ANNA Nem, a költő hallgatag, de olyan szerencsé

je van, hogy néha még igy is megértik. KÁLMÁN Megmondanád, ha megkérdezném : hol voltál ? ANNA Ha rögtön megkérdezted volna, megmondtam volna. Akkor gyenge voltam, és feosegő. Most erős vagyok, és hallgatag. KÁLMÁN /haraggal/ És ostoba. ANNA /halványan mosolyog/ Mindig összekevered az ilyesmit. . Az előbb szögeztük le, hogy az erős ostobák feosegőek. KÁIMÁN /daoorsan/ Akkor te nem vagy erős• ANNA /elgondolkodva/ Talán igazad van. Akkor én kivétel vagyok. \