Zuhanás; Q 5874

- 20 VADÁSZ És később sem ejtett el róla néhány szót ? KÁIMÁN hem. Pedig gyötörtem vele, néha éjjeleken át feküdtünk egymás mellett, hidegen, szótlanul, pedig elhiheted, nagyon szerettük egymást. De hallgatott, én csak sirt. Furcsa állatok vagyunk mi emberek, néha megéreztem, ha most kérdozném, mindent elmondana. De éopen mert éreztem belőle sugározni a gyötrő vágyat, hogy arról a szerelemről beszéljen, elfordultam. Talán tudat alatt féltem attól, hogy ha beszélni kezd, valami elszakad közöttünk, hogy nekem oselekednem kellene, meg kellene ütnöm, vagy megölnöm azt az embert, ha egyszer megtudom a nevét. VADÁSZ Igen, azt mondják, a nőkre elsöprő hatást gyakorol az első szerelem. /Vigyorog/ Még szerencse, hogy Ildinél garantáltan én vagyok az első. К-ÓLMÁN /maga elé/ Még ha csak testi féltékenység lett volna... De lelki volt, tehát gyógyíthatatlan. Sokat őrlődtem. Aztán Anna valahogyan megváltozott, megnyugodott, már nem láttam időnként azt a fátylat a szemén, és egyszer, egy ölelés közben, azt suttogta, erre nagyon jól emlékszem : Szeretlek, szeretlek nagyon, Кálmánkám, elfelejtettem. Vége. Elfelejtettem. VADÁSZ /Sóhajt/ Értem. Ks azóta nem merted megbolygatni a darázsfészket. KÁIMÁN Nem. Talán csak kétszer, kétszer az évek során. Mind a kétszer nagyon őat-zevesztünk valamin, és én Anna fejére olvastam azt az embert. Elmondtam mindennek, ahogyan álmomban el szoktam mondani, mielőtt megölöm. Akkor kétszer megint osak sirt, tudod, ha valamiben nincs igaza, akkor sir, és állandóan azt hajtogatta: Nem, nem. És védte, védte - énellenem. Ez a tüske máig megmaradt. Akkor, másodszorra, megértettem, soha nem fogom tudni legyőzni azt az embert. Ez olyan elsőbbségi viszony, tiszta időbeliség. Mint aa Isten és az ember haroa. Reménytelen. Az egyik egyszerűen előbbre van, minden külön erény nélkül, talán még gonoszabbul, de az előny mindenképpen behozhatatl Ш.. •