Krisztusok és Pilátusok; Q 5871
37 URKÜSOVSZKY: Közéjük menni, Talán nem is roeez gondolat. BALASSA: skmmki^EIS : tígy vélem föle8leges* К könyv változatlanul hiszem előbb-utóbb megtermi gyümölcsét, de addig, ha megengedi e hasonlatot, a kertésznek nyugodtan várnia kell. Csakhogy a kertész munkájának gyümölcse egy parányi kertben érik, в ezt a mannát csak tizek és legjobb esetben százak élvezik. S Ilyenkor a kertész terpeszkedjék tovább a székében, szemlélje diadalmasan müvét, mikor észre veszi, hogy kertjén kivül korhadnak a fák, a száraz ágakról holtan hullik a végtelenbe a lomb, s uj bimbók már •y nem tudnak többé rügy re fakadni. Nem én ilyen kertész nem vagyok. Világosan látom, hogy osak azok a fák adnak gyümölcsöt, amelyeket én Ültettem el. S ezért kell tovább lépnem. Mem szabad megelégednem könyvemmel. Tovább, egyre tovább. MAHKUÜÜVSZKY: Tovább, de hogyan? MISCHER: SEMM TANRA IS: BALISA: ВХШШШЗ : B .LAÜSA : Nem hihetünk további lépések sikerében. Proféazezor ur mindent megtett, amit ember megtehetett, Mindent és semmit. Mindent. A kertész sem tehet arról, ha nem fogadják meg tanácsát, és máshol viz helyett valaminő méreggel öntözik а fák rügyet hajtó ágait. De kiveheti a kezükből a mérget. Иа módja, eszköze, s ml több hatalma lenne hozzá.