Krisztusok és Pilátusok; Q 5871

részéül, aki kérlelhetetlen harcot folytat a maradiság éa a dograatizaua о Ilea. II. Az ilyen tragikus élet általában felőrli a tragédiát szenvedő ember idegrendszerét. Semmelweis sem centes az izgalmaktól, я igy nem nevezhető véletlennek az a hosszú idők éta tartó vita, amely Semmelweis elmebetegség körül folyt. A magyar or?oatörténészek legutóbbi megállapításai ezerint Semae lweie nem volt aera elme- sem idegbeteg. A dráma történésének Idején vívódott önmagával mint egész életében, harcolt, viaskodott, s hogy végül rövid ideig megzavarodott elméje, azt elsősorban a bonokésnek köszönhette, mellyel megsértette kezét, s am ly szerve as té bon sepszist okozott. A tény, hogy Semmelweis elmebeteg volt-e vagy sem, csak külsődlegesen fontos, hiszen tragédiáját, álmatlan éjszakáit, felelősségvállalását, emberi humanitását nem akarja tagadni senkise». Ez a külsőség azonban fontos, mert a darab 1061 vége és 1065 között játszódik. Akkor ábrázolja Senas Ivelst, amikor tizennégy évvel hires felfedezése után egyre оrósebben küzd önön lelkiismeretével ós a kor szellemi maradieágával* Ez a haro, hiszen Semmelweis nem diplomata eszközeinek megválasztásában, beállítható egy őrült zseni harcának Is. S a rendezésnek ezt kell elkerülnie. A dráma - lelkiismereti tragédia, erre kell felfigyelni, és seamiesetre sem szabad Semmelweist