Krisztusok és Pilátusok; Q 5871
20 BALASSA: Nem sértett meg, professzor Ur, miért sértett volna meg, mert minden orvos élete egyformán szomorú. tARKUí VSZKY: Szomorú, szomorú, természetesen szomorú, {Hiszen az örömünnepeken a balálon jár az essetek. Pedig mint medikusok megtanulhattátok, а jó orvosnak gyógyítani kell, és ezért, ha épp elmével akar birni, nera élheti át minden betege buját, baját vagy akár halálát. SE UKLKEIS: Igaz, igaz, legyen igazad, ne szomoxicodjunk, örüljünk... örüljünk az uj bábáknak, anekdót áajünk, о talán igyunk sgy pohárral. /odalép Balassához, megfogja vállát és elindul kifelé Markusovszky és Fleischer követik őket/ /Fokozottan kihuny a fiíny, vidám zeneszót hallunk és beszélgetést, kinn a végzős bábanövendékek ünnepelnek, majd a zeneszó elhalkul. Tompán halljuk a bábaeakü monoton szövegét, melyet vibráló zene kísér. Fény gyullad ki, megvilágítja Semmelweis arcát, aki ismét karosszékében ül, majd másik fény gyullad kl, amely megvilágítja а bábaeskü szövegét felmondó bábák arcát./ ILONA: / коpffénybeV Esküdjél meg harmadszor, hogy megtanult mesterségedet hiven, beosUletesen és szorgalmasan űzöd, és akármely Szülőanyától... /elhalkul, ismét a zene hallatszik/