Agave; Q 5870

ELSŐ FELVONÁS A függöny felmegy, A színpadon teljes sötétség, halkan egy zongorajáték akkordjai kezdődnek /Beethoven Apassionátája./ Kigynll egy fénysugár, fénye a falon egy-egy kinagyított, mosolygos gyermekképet világit meg, lassan, egymás után. Mikor a fény véget ér a falon, a zene halkabb, a sötétségből egy távoli, tiszta hang szól. Hangja erősödik, betölti a nézőteret. A zene összefonódik a szöveggel. A Hang: ....és a két szegény öreg minden este lefekvéskor imával könyörgött Istenhez, áldja meg őket egy kisgyermekkel, hogy legyen valaki,.aki öreg napjaikat bearanyozza és támaszuk lesz. Isten meghallotta könyörgésüket, mikor.reggel felébredtek, egy vékonyka hang kiabált. Édesanyám! Édesapám! Keljenek fel! Megszületett a fiujuk. Éhes vagyok, adjanak valami kis ennivalót! A két öreg a hang irányába nézett, egy pöttömnyi gyermeket láttak, aki mosolygott reájuk. ....a két öreg sirvafakadt, valami nagyszerűt éreztek, boldogok voltak. Boldogok voltalj:,mert Isten meghallgatta kérésüket. A zene erősödik, a fénysugár lemegy a falról, a képekrők, a bal oldalon egy idős, ősz hajú, fehér'köpenyeges férfit világit meg. A férfi előrejön, a háttér még mindég sötét. Cigarettát vesz elő, lassan rágyújt, nagyot sziv. Kicsit révedező szemmel nézve a közönséget, a füstöt feléjük fújja. Orvos: Még tart a vita a születési arányszámok csökkenése miatt, mikor összeült a Bizottság egy budapesti kórházban. A Bizottság előtt a leandő anyák születendő magzatjai várják a döntést, további életükre, vagy halálukra. Életnek a magzat halála nem jelent gyászt, még anyának, apának sem. Valójában félnek a be nem tervezett jövevény születése miatt. A fehér ajtó előtt, a folyosó két oldalán ülnek vegyesen. Egyéni sorsok, vagy tragédiák elvesztik jelentőségüket, mernek mesélni sorsukról. Felszakad itt minden, ami a szerelem ágyában megkövesedett, s amit szégyelltek feloldotta a hangulat, a férfi hiánya. Majd a Bizottság előtt hol a társadalmi