Agave; Q 5870

- 20 /Szomorúan/' későn mentem: a gyerek négy hónapos Engedély kellene, hogy elvegyék. Engedély /magában/ Fiára néz Miért jöttél? Nem hivattalak. N i nc s s züks é g em rád Fiu: Búcsúzni akarok, /szárazon/ Lány: Búcsúzni? Azt lehet. Most már semmi sem számit, egyedül vagyok. Nincs szükségem részvétlátogatásokra Fiu: be akartad, ho^y igy legyen. Lány: Se akartad?. . . te akartad, /fiúhoz rohan rángatja,majd sir/ Becsajjtál, aranyport hintettél a szemembe és én buta liba hittem neked, /ellöki a fiút magától, ingerült/ Későn nyilott fel a szemem. Az i^azságmost itt van. /hasára ©utat/ Nem szerettelek soha! Nem tudtál férfi lenni, hazudtál minden egyes csóknál, mikor álnok és alázatos modorral ágyba vittél. Vedd tuuomásul, én nem éreztem jól magam. Lerohantál és én vártam. Vártam, ho

0y mikor jön az a jó érzés,amiről annyit hallottam, amiért tronok dőltek meg. Fiu: Ezt csak most mondod? Azt hittem, hogy kielégülsz... mikor karjaimba vettelek. Lány: Kielégülsz? hitkán esett jól, és ezt hidd el nekem. Gyűlöllek! Érted! Ha valaha is emlékezni í'ogok rád e szó/ mindig meg fog ölni gondolataimban. Gyűlöllek! Gyerekem lesz a világ szégyenére anyám....szegény ő bisik bennem. /leroskad az á

0yra/ Fiu utánamegy»megsimogatja a lány fej ét,de az kezét ellöki. Eredj innen, undorodom tőled!