Agave; Q 5870

- 14 lak, vigyázni fogok rád, kértem hogy egyezzen bele abban, hogy elvehesselek feleségül. Nem szólt egy szót sem, csak mentünk egymás mellet, jött a villamos utána mentem. Lány: üzörnyü. Képzelem anyu hogy meg volt lepve, hogy te lerohantad és minden bevezető nélkül válasz elé állítottad. Fiu: Van igazságod. A villamoson beszélni kezdtünk, sok mindent mondott, amolyan átlag dolgokat. Csak akkor örültem, mikor azt mondta, hogyha te is ugy gondolod, akkor б beleegyezik. Közölte azt is, hogy támogatni nem tud miniét» Fzt ugy értette, hogy anyagilag. Tudod, valahogy féltem mindég a mamádtól, de azért ha nem lettek volna sokan, nyakába ugrottam volna és megcsókoltam volna a homlokát. /Felveszi poharát, nagyot kortyolgat./ Persze azért nem ment minden ilyen simán. Meglepett, hogy milyen tájékozott és sajnos sok rossz tulajdonságomat kivülról tudta. Talán te gyenge pillanatodban meséltél rólam? Lány: /Nevet./ Mikor haragban voltunk, nem kíméltelek. /Fiu kezés simogatja./ Megéttheded a helyzetem, nagyon haragudtam akkor rád, Fiu: Azért egy kicsit kelleme/tlen volt. Aztán amig le nem szállt, nem szólt hozzám. Talán azért, mert a világ legfurcsább leánykérésének volt a szenvedő alanya. Vagy saját fiatalságára gondolt? Nem tudom. Furcsa fény villant szemében, kellemetlenül éreztem magam. Kérlek, ne mondd vissza, sirvafakadt. Sirva kért, nem tudta türtőztetni magát, nagyon mélyről jöttek szavai. Csak arra kért, hogy szeresselek, /Kis szünet, újra megfogják egymás kezét./ Meghatott egy kicsit, nem tudtam, hogy anyád