Agave; Q 5870

- 9 holmim van. Szégyeltem magam: csak az a riihám, meg alsónemüm volt, amit otthonról hoztam. Aztán elhelyezkedtem szövőtanulónak, átképzős lettem. Bátyám kevés pénzt adott az első hónapokban, de utána semmit és megkért, hogy ne irjam meg édesanyáméknak, hogy már nem lakom náluk. Úgysem irt am volna meg, nem akartam, hogy az öregek otthon nyugtalankodjanak. Három műszakban dolgoztam, igy kevés szabadidőm maradt. Főleg feküldtem és ha volt türelmem, olvastam egy kicsit a házinéni könyveiből, de főleg álmodoztam. Magam elé képzeltem a házunkat, édesanyámékat és próbáltam kitalálni, hogy épen mit csinálnak. Elképzeltem édesapámat, amint a korpát a disznónak adja, hogy hangosan röfögnek és egymást elnyomva a vályútól, mohón esznek. Ilyenkor édesapám-az elmaradhatatlan pipájával a szájában - áll, motyog valamit magában és nézi a disznókat és talán örül neki, vagy tervezgeti, hogy mit fog felküldeni nekünk. Ugy fél tiz felé szoktak otthon lefeküdni. Ilyepkor mindig beszélgetnek az ágyban, elalvás eí lőtt. Talán édesanyám meséli édesapámnak, hogy én milyen jól érzem,magam és a két öreg megnyugodva hun^yja le szemét. Néha elmentem moziba is. Egyedül sodródtam a kiáramló emberekkel. Irigykedve néztem azokat.a lányokat, kik fiukba karolva mesélik a filmet. Az este teljesen az enyém volt. Szerettem feküdni és ábrándoztam egy fiúról, akibe én is belekarolhatok és felnézhetek rá. Na nem szép fiút gondoltam magamnak. Egy jó szivüt, egy megértőt és olyat, aki tud simogatni és elvisz mindenhová, mindent megmutat. Szégyenlem magam, de Pesten még muzeumben sem voltam. Empressóba nem mertem egyedül bemenni, pedig láttam <?tt nőket, persze kivülről, akik fiu nélkül voltak. Ugy szerettem volna olyan lány lenni, mint a többi. A gyárban a lányok kinevettek copfomért, parasztos kiejtésemért, lenéztek.