Jó voltál, Bobby?; Q 5867

BUD: Nem fontos. BOB: Susanne-t szeretted? Beszélj.

1 BUD: Először azt hittem, hogy csak szükségem Jcan rá. Aztán rádöbbbentern, hogy szeretem. Mintha kicseréltek volna. Sohase tudtam Így szeretni senkit, BOB: Szép volt Susanne? Azt mondják, némely keleti nő valóságoe szépség. BUD: Szép volt. Én szépnek találtam. BOB: indent elmondtál neki, ugye? oldog lehettél. Szerintem az a legboldogabb, aki mindent megbeszélhet vala .Ivel, BUD: Igen, boldog voltam. Csakhogy... B03: Csakhogy? BUD: Valamit nem mondtam el neki. Nagyon szégyelltem volna, BOB: Mit? BUD: Azt, hogy engem senki se küldött Vietnamba... BOB: De kiderült, ugye? És agyonlőttek. BüD: Nem lőttek agyon, BOB: Nem? Éb, ha szabad kérdezni, hogy kerültél ide? BUD: Egyik nap már sötétedni kezdett, amikor odri Jött hozzám Dawld Fr'ishmann önkértee. DAWID Jön: Bud, hollo! BUD: Mi újság, Daw id? DAWID: Semmi Jó, Л rádiós gyanús Jelzéseket hallgatót le. A parancsnok az ellenség meglepetésszerű hadmozdulatától tart. BüD: Háború van. Ez nem újság. DAW ID: De no;; szoktak éjjel támadni. Ez nem tetszik nokem. BüD: UJitanak. DAWID: Bizony olég unalmas oz a játék, okod Jó. Föl so veszed, mintha egész életedben ezt akarnád csinálni. BUD: Akár holnap is szivosen abbahagynám. De ha tudom, hogy nem lehet, te r mé sze te se rí nem töprengek azon, milyen kellemetlen a helyzetem. DA ID: Ha elgondolom, milyen reményekkel Jöttünk ide, ludj Apám farmer innesotában. Nagy a család, kevés volt a haszon. A munkából meg ki s e látszottunk. Én és a fivérem, Fred egy napon születtünk,/ Egy napon kaptuk nog a behivót is. Szegények voltunk ahhoz, hogy kibúvót talál Junk. Fred nyugtalan természet, ind ig szeretett vol a világot látni. Ezzel vigasztalta magát, amikor egy tengorészgynlo"08 egységgel útra keltünk. Mit tudtuitiurt mi