Úrfelmutatás; Q 5866

31 CSÖPPI: Nahát! Akkor te vagy az egyetlen ártatlanság az ismerőseim között! /gunyesan/ Egy liliom a mocsár közepén! Szépen mondtam?...Hát,

anya,ezt mindenkinek bemesélheted,csak nekem nem! Én egyszerűen nem hiszem el ezt a mesét! ÉVA; /haragosan/ Bánom is én,hogy te mit hiszel!...Ne

kam csak az a fentes,hegy ő mit hisz! TAMÁS: /visszajön a tálcával,poharakkal,eléjük teszi/ Tessék... CSÖPPI: /gúnyosan/ Gratulálok az ifjú jegyespárnak! Erre már inni kell! ÉVA: Ha csúfolódásnak szántad,azért mi köszönjük! /felkapja és kiissza az italt«Utána heves köhögés fogja el,rosszul kezdi érezni magát .Biegt őrli a homlokát/ Nagyon meleg van itt! TAMÁS: Kint is fülld^t meleg van..»Me

leg lesz a nyár... ÉVA: /panaszesan/ Szinte kibírhatatlan. ../hátradől/ TAMÁS: Ez a vacak árthatott meg!...Gyere,kikisérlek egy kicsit az udvarra.. .Vagy menjünk végleg el? ÉVA: NemlNemj.. .Maradjunk még.. .Kimegy e

к egyedül. ..Csak egy percre... CSÖPPI: Nem félsz velem itt hagyni a fiúdat? ÉVA: Mit szólsz hozzá? Némi...Maradj itt,Tomikám,nagyon kérlek... TAMÁS: De miért akarod,hegy itt maradják,hegy ne menjek veled? CSÖPPI: Maradj már veszteg! Majd én elárulam... ÉVA: /szédelegve kimegy a hátsó ajtón/ CSÖPPI: /kis szünet után/ Naiv szamár vagy!...Éva mm akarj a, hegy lásd,miker resszúl van. A hőség és az ital nem jó együtt... De nem is épületes látvány.. .Akarsz szebbet látni? /kiceit felhúzza a szoknyáját a térdén/ TAMÁS: /nem is veszi észre a lány kinálkezását/Kimegyek utána... CSÖPPI: /sértődötten/ Nem is figyelsz rám? TAMÁS: De..de,..Mit is mondtál? CSÖPPI: ír igy 1 em Év át! TAMÁS: /meghökkenve/ Tessék? Miért? CSÖPPI: Téged irigyellek tőle! Én szerettelek volna felcaipni! Mit akarsz ettől a szürke libától? TÁBLÁS: /feláll,fény égetően/ Nekem ő nem szürke liba,ezt vedd tudemásul! CSÖPPI: /visszahúzza/ Jó..«tudomásul vettemlNem akartam hinni a szóbeszédnek,de mast már látem,hegy a szerelem olykor az elmebajjal határos! Éva nagyszerűen kihasználhatja a te tapasztalatlanságodat!