Úrfelmutatás; Q 5866

15. BÉLA: Majd mi megrövidítjük.Igaz,Ildikém? ILDIKÓ: Nagyem félek... BÉLA: Csak te ne félj,inig minket látszJTemival elrendezünk mindent. Édesanyám megszeretett,pedig hát egy anya szive ala» pesan fukarkedik a szeretettel,ha arról van szó,aki elveszi tőle a gyerekét! /Évához/ Igaz,kislány? ÉVA: Nekem már nincs édesanyám... BÉLA: Becsásstó meg. ÉVA: Nincs mit...De elnézést kérek,én megyek is. Azt hi® em, itt nincs is rém szükség...Szervusz,Temí! TAMÁS: Szervusz,Évikém! Akksr e ste,ugy, ahogy megbeszéltük. Menüjük, hét óraker.Rendben van? ÉVA: Jó..*Jónapet kivének...Szervusz... ILDIKÓ: Merre tartasz? Én is megyek. Meat egyelőre rám sincs szükség...persze, te nem tud ed,mi készül itt?! TAMÁS: Éva mindent tud.Elmendt

am már neki. ILDIKÓ: Igazán? Hát akker gyerünk együtt,ha van időd,és mi még beszélgetünk egy kicsit. Hagyjuk magukra a férfiakat,hegy kifőzzék a csatatervet.. .Szevusztek! /csókra nyújtja a száját Bélának/ Majd anyánál megvárom az eredményt! BÉLA: Sietek! TAMÁS: /szintén meg akarja csókelni Évát,de a kislány elhúzódik tőle/ szervusz... ILDIKÓ,ÉVA: /karenfegva elsietnek,visszaint ének/ BÉLA: /leül a padra,kis szünet után/ Rágyújtasz? TAMÁS: Köszönöm! /leül Béla mellé/ BÉLA: Jól benne vagyunk, . TAMÁS: Alaposan. BÉLA: De kimászunk! Beszélek az apáddal! TAMÁS: Felesleges! Vele nem lehet beszélni! BÉLA: Mind önkivel lehet,csak el kell találni a megfelelő hanget. TAMÁS: Ez vele szemben csak az alázat és a mindent helybenhagyás hangja lehet!...Na de majd meglátom...És mi lesz az én szerepem? BÉLA: Tudom Ilditől,hegy milyen jó testvér vagy. Szeretném,ha egyetlen szövetségesünk - már mint te - stthen lenne,mikor erre a nehéz beszélgetésre ser kerül. TAMÁS: Szóval te is tudod,hogy nehéz lesz? BÉLA: Ildikótól hallottam azért egyet és mást...