Bízd rám magad!; Q 5864

26 Negyvenes» Két hónapi házasság után? Miért nem vagyok férjnek való? Vigyem talán az ágyadba a reggelit? Sára. Semmi gyöngédség nincs benned. Semmi megértés, szeretet. Negyvenes. Már megint játszol. Valahol a 15-ik oldal környékéről. Sára. Eliza csak nyolc oldalon át szenvedett, de én nyolc hete szenvedek melletted. Negyvenes. Ki az az Eliza? Sára, Akiről a könyv szól. Negyvenes. Ja, értem. Szóval te szenvedtél? Most is szenvedsz, látszik rajtad. Legyen, ahogy akarod. Sára. Ьőst haragszol? Mit csináljak, ha nem vagy hozzám való? Nem vagy elég bohém, elég könnyed. Állandóan csak az evésen jár az eszed. Fárj a szivem, de elválok tőled. Negyvenes. Azt ne tedd! Hagyjál itt, de ne válj el tőlem. Félek, ha szabad leszek ismét elkövetem azt a meggondolatlanságot, hogy megházasodom. Kísérletező ember vagyok. Sára. De én erre nem leszek nyul neked, á r eddig is eleget gyötrődtem melletted. Elválunk. És vegyél el egy takaritó vállalatot, aki rendben tart. Én erre képtelen vagyok. /kinyitja a szekrényt, kezdi kirakni a ruháit./ Negyvenes. Ülj le. Beszéljük meg szépen. Megegyezünk, hogy elválunk és barátok vagyunk. Te ettől a perctől kezdve a barátom vagy, nem a feleségem, tehát nem veszekszem veled tovább. Értelmes emberek vagyunk, nem? Sára. /leül, szipog/ Igen. Negyvenes, ég nem is láttalak sirni. Csak meg ne hatódjam. Sára. Nem akarlak meghatni, nincs rá szükségem. Elmegyek. Negyvenes. De a kosztpénz felét erre a hónapra hagyd itt, valamiből nekem is kell élnem. Sára. Mondtam, hogy nincs pénzem.