Bízd rám magad!; Q 5864

- 2o Negyvenes. Azt már behoztad. Kelj fel, vagy leguritalak az ágyról. /legurítja az as zonyt, Sára a pa dión tovább alszik./ Negyvenes, /pizsamában kicsoszog, tálcán reggelivel és újsággal tér vissza, bemászik az ágyba, enni kezd./ Sára. /ébred/ Nekem nem hoztál? Negyvenes. Nem /tovább eszik/ Sára. /nyújtózik, felül/ De jó ez a vasárnap. Hagytál valami ennivalót? Negyvenes. Nézd meg! Sára. ilyen undok vagy, csak azért mert ném állok mindég haptákba neked. Én is dolgozó ember vagyok, rám fér egy kis pihenés. Negyvenes. tíigy kis verés is rádférne! Sára. Mit?! Ezt mered mondani nekem a női egyenjogúság kellős közpén? két hónapi házasság után? Liért vagy ideges? Negyvenes, /teli szájjal/' Nem izgatom fel magam, nem izgatom fel magam. Sára. stenem, hogy mit vettem a nyakamba! Negyvenes. Azt a rókát, amit a mult héten vettem neked. Csak azt ne mondu, hogy az is nyüg. Sára. Felhányod, hogy vettél nekem valamit? fcás nő is kap születésnapjára a férjétől ajándékot. De mondd, azonkívül mit kaptam tőled? Beiiunit! Csak én áldoztam fel magam. Negyvenes. Te mártír! ost hősnőnek képzeled magad, mi? Örökké azokat a hülye regényeked bújod, és most azt hiszed magadról, hogy te vagy a meg nem értett feleség. Azt hiszed nem lapoztam bele a könyvedbe. Csak tudnám, hol szeded össze ezeket a borzalmas regényeket. És a gyürü az ujjadon, amit az esküvőre kaptál tőlem, az ís semmi?