Gyilkosok; Q 5863

ZOIffÁN /hangja/s Engedjenek ki! ingedjenek kii Hallani, amint öklével veri aX falat vagy az a jtóté ZOLTÁN s Virágot akarok vinni a sirjára...! Hová?... Azt sem tudom, hogy hová temették... Akkor is! Engedjenek ki! - ismét hallani a döngetést Miért Ítéltek el? De hiszen gyilkos vagyok... Miért élnek még mindig gyilkosok?! - rövid ideig csend nem akartam... Én nem akartam az lenni... Azt hittem, minden rendbejön. Továbbra is szerettük egy* mást. Kezdtem sürgetni az esküvőt, de Edit halogatta. Azt mondta, egy nő menyasszonykorában a legszebb... Ő sokáig, nagyon sokáig akar szén lenni... Addig nem akartam hozzáköltözni, amig meg nem esküszünk. Hogy megint szájára vegyen bennünket a világ! Háziasszonyomat, Mayernét is igy keztem kerülni, csak aludni jártam haza az albérletbe. Karácsonykor arra gondoltam, milyen jó is lesz egy év múlva... akkor már hármasban ünnepeljük a szeretet, a béke ünnepét - hiszen már közel öt hónaps volt a fiam Edit méhébe*... Január közepén aztán Edit egy hét szabadságot vett ki. Nem istudtam róla. Hiábacsöngettem a lakásán, nem nyilt az ajtó. Soha nem felejtem el azt a napot. Január 26-a volt... Délután, a műszak befejeztével siettem Edithez. Akkor mártudtam, hogy otthon lesz, hiszen délelőtt együtt dolgoztunk. ÖTÖDIK KÉP Edit lakása, egyszerűen berendezett^ köves konyha. Balra lefüggönyözött ajtó, ez közvetlenül a bérház folyosójáról nyilik. Jobbra a szoba csukott ajtaja. Amikor a szinpad világos lesz, Edit a főzéssel foglalatoskodik. Tétova, merengő. Láthatóan kimerült. Időközben i igyekszik jókedvet erőltetni magára, de sikertelenül. Ruhájának szine - túlzottan sötét vagy világod & erősen különbözik környezetétől. "*gy-két perc múlva kintről kopogás az ajtón.