Gyilkosok; Q 5863

Előtte fél évvel esküdött örök hűséget a templomban, hotíy jóban-rosszban velem lesz. Tizenhét éves voltam... Korám férjhez metem; előbb-utóbb úgyis ez egy lány sorsa. Meg aztán sokan is voltumk. Talán szerettem ie... Igen, szerettem, mert még most is szeretem...Csakfélek. Félek a nászéjszakám óta... elaludtam... Azt mondják, az hal meg előbb, aki akkor elalszik, /hevesen átöleli Zoltánt/ Ne hagyj el, 7©ltán, soha' Akkor sem, ha már tanár leszel!... ZOLTÁN : Nim leszek tanár, Edit, soha. Abbahagytam. A magam skerstából• EDIT i/telkiált/Zoltán! Nem tehetsz ilyet! Nem akarom! Az első szóváltásnál a tányéromra fogod tenni! Hogy miattam... Hegy énmiattam... /sirva Zoltán mellére borul / ZOLTÁN: Csak neked akarok élni, meg a gyermekünknek. Mennyi, de mennyi szépség van, amit te még nem ismersz. Mennyi regény, mennyi vers, mennyi szimfónia! Meg kell ismerned! Akarom, hogy megismerd! Én is magam mögött hagytam már egy csalódott szerelmet. Majd lesz, aki folytatja azt, ami nekem nem sikerült. Hiszen már él a gyermekünk, csak meg kell születnie I Na ne sirj... Meglátod, olyan stramm fiu lesz...! EDIT : /szipogva/ Nem lehet, Zoltán... be kell... fejezned... az iskoládat, /nyugodtabbon/ Ha végzel, elmegyünk más vidékre, más emberek közé, ahol senki sém fog ismerni. Nem szabad, hogy eldobd magadtól mindazt, amit tizennégy év alatt tanultál. ZOLTÁN: T i többet értek nekem. Téged csak én tehetlek boldoggá, a fiamat csak én, csak mi nevelhetjük fel, de a professzorurnák más is emelhet kalapot... Nem érdekel az emberek véleménye! Á személyzetisé sem! Tudod mit mondott? Azt, hogy egy rongy ember vagyok. /Tenyerébe hajtja fejét / EDIT : Né bánkódj, majd elcsitulnak a viharok. Az idő jó orvos. Hadd beszéljenek az emberek. Kólám is hetet-havat összehordtak. Pedeig esküszöm neked, a férjem után te vagy az első férfi, keménykedtem, majd csak visszatér egyster. Már belefáradtam a várakozásba. Nehéz évek voltak, hiszen még alig ismerten meg az életet, a gyönyört... Hányan, de hányan kerülgettek! Azt hitték, könnyű préda leszek,., de én tartottam magam az eskümhöz, amit nekei tettem a templomban.. • Mindketten hallgatnak. Egy hajó kürtje belesikit a csendbe. ZOLTÁN: Menjünk. Fázom. - felállnak, a szin elsötétül - 11 -