Az igazi kiút; Q 5862

t I 11 Klári /nevetve/:No ez azért túlzás! Éva határozottan hajlamos a túlértékeld sre. f t Éva: Csak ne szerénykedj! /Búcsúzó mozdulattal./ Beszélgessetek,szórarí . koztassátok egymást kissé,amig elkészülök! Gábor /órájára nézve/: jó,ae siess! /Bocsánatkérően KI árihoz./Ne haragudjon az udvariatlanságomért,de megszabott időre várnak bennünket. Vis maior,ahogy mondani szokás. Klári: Ugyan,nem vagyok én Itt vendég!Családtagnak számitok! 1 Éva: Hát persze!Klári nemhogy nem igényli,de egyenesen el is veti а form »Iis udvaraskodást! Majd meglátod Gábor,milyen jó barátok lesztek ti ketten. p G

xbor /udvariasan/: Ez csak természetes! Éva: Akkor jó baszélgetést!Sietni fogok! ? * /Jobbra el a fürdőszobába./ 3, jelen

et /Klári,Gábor/ / f 4 Klári /feláll,

а szekrényhez lép,két poharat és likőrös fcveget vesz elő, és tölt/:Engedje meg,hogy miután nem számítok vendégnek,Éva helyett ellássam a háziasszony tisztét. /Leí-a, felemeli a poharát/: Egé sz sé gé re! Gábor /felemelve /poharát/: És а magáéra! /Isznak./ /Cigarettáért nyúl, megkínálj а Klári t.ő is kivesz egyet, Wz et ad neki,és rágyújt./ A r mai nap ugy látszik а kölcsönös ismerkedések napja.Én megismertem magát,Éva legfőbb bizalmasát,ő viszont az én baráti körömbe csöppen Ье1ж ma este. Klári: Hát Igen,ez а dolgok rendje.Két ember összebarátkozik,megszereti egymást ,azután hidat vernek eddigi ké tfé le életmódjuk között,véegész életre szélé szövetségre lépnek egymással. Gábor /zavart meghökkenéssel/: No persze...De ami az egész életre szóló kapcsot Jelenti...azzal...azzal nem lehet ám tié fálni,Klárika! Azt nagyon meg kell gondolni!